A krassó-szörényi Boksánbánya kb. 20 km. távolságnyira fekszik Resicabányától. Ha az újságok Resicabányáról már eddig is sokat írtak, Boksánbányáról annál kevesebbet, pedig említésre méltó esemény hívja fel mindenki figyelmét erre a kisvárosra, ugyanis most ünnepli az itteni SC CMB SA fennállásának 200. évfordulóját.
Boksánbánya ipari múltja a távoli bronzkorig nyúlik vissza. Ezt különféle leletek, bronzolvasztók maradványai, salaklerakatok bizonyítják. De ez mind a régmúlté. Térjünk vissza a mi idonkre: 1718-ban kötötték meg a Passzarovitzi békét, a Bánság Habsburg uralom alá került.
Michael von Brandenburg – Mercy tábornok tanácsosa – kihasználva a vaskoi (Ocna de Fier), bányák nagy jövedelmét, elrendelte, hogy a közeli Boksánbányán felépítsék az elso nagyolvasztó-kemencét, hogy itt helyben állítsák elo a vasat, ne kelljen a vasércet Ausztriába szállítani.
Akkoriban itt még nem ismerték a kokszot, a nagyolvasztók tüzeloanyaga a faszén volt, emiatt aztán az összes bükkfaerdoket sorra letarolták, hogy faszenet készítsenek. Az égés fenntartásához szükséges levegot – nekünk ma már primitívnek tuno fúvókákkal juttatták a nagyolvasztóba a Berzava vizével meghajtott hidraulikus kerekek segítségével. A közeli bükkfaerdot alig három év alatt teljesen letarolták. A nagyolvasztót tehát át kellett helyezni a kb. 3-4 km- re levo rétre, melyet aztán Neu-WERCK-nek neveztek el. A régi nagyolvasztó víztornya és a hozzá vezeto vízárok még most is látható az itten Bocsa-Montana vasútállomás közvetlen közelében. Az új helyén levo hámor ugyancsak zabálta a faszenet a bükkfaerdok kárára. 1720-ban Boksánbánya már egész Bánságot és részben Erdélyt látja el vassal.
1734-ben még további 3 nagyolvasztót építettek. A termelés állandó növekedésben volt, de a faszén hiánya, a bükkfaerdok letarolása miatt szinte lehetetlenné vált a további muködés.
A tulajdonos, az akkori STEG (Staatluche Eisenbahn-Geselschaft) új nagyolvasztót épített Resicabányán, ahol a közeli Szemenik bökkfaerdei kerültek sorra. Igaz, már nem sokáig, ugyanis a stájerlaki (aninai) koszén felfedezése után rövidesen áttértek a kokszra.
1899-tôl a boksánbányai gyár a resicabányai üzem egyik részlege lett, közös lévén a tulajdonos. A boksának ettol kezdve foleg mezogazdasági alkatrészeket, patkókat, ásókat, lapátokat, ekéket, majd késobb mezogazdasági gépeket gyártottak a Resicabányáról keskenynyomtávú vasúton ideszállított vasból.
1952-ben a boksánbányai gyár önállóvá vált UCMMA (Uzina de Construc]ii Metalice si Masini Agricole) néven. A gyár állandóan fejlodött. A resicabányai hídgyárat idehelyezték (kellett a hely a dízelmotorgyár részére). A bukaresti telefonpalota, a Sc~nteia- ház vasszerkezetét ez a hídgyár készítette. 1971- ben kezdték el a kikötoi óriásdaruk gyártását.
A boksánbányai gyár termékeit immár külföldön is sokan ismerik. Itt készült: a Bangladesben levo KAFKA mutrágyagyár teljes vasszerkezete; Katarban egy cementgyár teljes vasszerkezete; az egyesült államokbeli Belle Ville-ben levo vízi eromu vasszerkezete; a kínai Punchengben levo hoeromu teljes vasszerkezete; a németországi és ausztriai Rajna-, illetve Duna-kikötok óriásdarui, és még sorolhatnánk.
A Vadul Olt-i Duna-híd, a Vaskapu gátjának teljes vasszerkezete ugyancsak itt készült (a szerbeké is). A galaci SIDEX híddarui, csarnokai és egyéb vasszerkezete, a vajdahunyadi új acélöntôde teljes vasszerkezete ugyancsak Boksánbányán látta meg a napvilágot.
A boksái gyárról és munkásairól sokat lehetne írni. Ha e gyár története a bronzkorig nyúlik vissza az idoben, jövoje az itt levo kituno szakemberek révén biztosítva van. Bizonyíték erre az is, hogy a boksának nem szorulnak hitelekre, a saját pénzükbol élnek, sot, az államtól kell visszakapniuk a krivoj-rogi garanciapénzt, 50 milliárd lejt, melyet az ukránok a munka befejeztével már rég visszaadtak.
Mint máshol is az országban, itt is türelmetlenül várják a privatizálás eredményeit, melytol azt remélik, hogy az itt keresett pénz itt marad majd, nem pedig másfelé herdálják azt el.
DERCZE FERENC